Megjelent az EMH új  informja!

A kísérő nélküli kiskorúak eltűnése egyre inkább a közfigyelem fókuszába került az uniós és tagállami szinten is. Több nemzetközi és civil szervezet is aggályát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kisérő nélküli kiskorúak eltűnését nem mindig a megfelelő módon kezelik. Milyen gyakorlatok és eljárások vannak érvényben az elveszett gyermekekről? Hogyan gyűjtik az adatokat az uniós tagállamokban, Norvégiában és az Egyesült Királyságban? Az EMH az uniós ügynökségekkel és civil szervezetekkel együttműködve készített új, angol nyelvű informja  globális képet ad a jelenségről.

Brüsszel, 2020. április 8.

„Eltűnt a befogadó létesítményből”, „tartózkodási helyük ismeretlen”, „hirtelen elérhetetlenné váltak”, „az eltűnés szokatlan”.  Ilyen válaszlehetőségeket használnak az uniós tagállamokban arra, hogy megállapítsák, eltűnt-e egy kísérő nélküli migráns gyermek. Több okból is eltűnhetnek ezen gyermekek: elriaszthatja őket a hosszú és bonyolult menekültügyi vagy családegyesítési eljárás, előfordulhat, hogy a hazájukba vagy az első belépés helye szerinti uniós országba való visszaküldéstől félnek. A gyermekek kényszer vagy befolyásolás hatására is eltűnhetnek, emberkereskedelem áldozataiként.  Bizonyos esetekben a kísérő nélküli migráns gyerekek azért tűnnek el, mert folytatják útjukat kiválasztott célországukba, vagy családi, baráti, ismerősi, illetve illegális foglalkoztatást nyújtó hálózathoz vannak kapcsolataik a befogadó létesítményen kívül.

Számos tagállam nem rendelkezik megbízható vagy teljes körű adatokkal az eltűnt kísérő nélküli kiskorúakról, a meglévő adatok pedig nem összehasonlíthatóak, ezért a jelenség mérete nem határozható meg pontosan.  Azonban a rendelkezésre álló adatok arra engednek következtetni, hogy a legtöbb bejelentett kísérő nélküli gyermek a 2017-2019 közötti időszakban 15 év fölötti volt, túlnyomó többségük pedig fiú. A három leggyakrabban említett állampolgárság az eltűnt kísérő nélküli gyermekek esetében az afganisztáni, a marokkói és az algériai volt.

Az EMH Inform azt állapította meg, hogy majdnem minden tagállamban vannak kifejezetten a kísérő nélküli kiskorúak eltűnésére alkalmazott eljárások. Ezen eljárások gyakran megegyeznek vagy hasonlóak az azon gyermekek eseteiben alkalmazottakkal, akik az adott tagállam vagy más európai ország állampolgárai. Az eljárások meghatározzák a szabályokat arra vonatkozóan, hogy mikor kell jelenteni az eltűnést, ki felelős jelentéséért és az ügy sürgősségének értékeléséért – beleértve annak megállapítását is, hogy ismertek-e riasztás kiadását megindokoló, aggodalomra okot adó jelek -, valamint az eltűnés további nyomon követéséért. A szakpolitikai álláspont a legtöbb tagállamban - figyelemmel arra, hogy a kiskorúak sebezhető csoportnak számítanak -, hogy az eltűnést 24 órán belül jelenteni kell.

Ennek ellenére számos civil szervezet megjegyzi, hogy eltérések vannak az érvényben lévő keretrendszerek és a gyakorlat között, például az eltűnt migráns gyermekek a rendőrség általi figyelemmel kísérésének mértéke vonatkozásában, vagy a Schengeni Információs Rendszerben (SIS) lévő eltűnt személyekre vonatkozó figyelmeztető jelzések nyomon követése terén.

Az Inform felfedett néhány hiányosságot és gyenge pontot az eltűnt gyermekekről történő adatgyűjtéssel és adatfrissítéssel kapcsolatban, de jó gyakorlatokat is talált, például centralizált adatgyűjtést (az egyes befogadó létesítményekben vagy egy kifejezetten az eltűnt gyermekekre koncentráló központi adatbázisban).

 

A teljes inform, valamint annak gyorsösszefoglalója is csatolva megtalálható.