Emberkereskedelem áldozatai: az emberkereskedelem elleni küzdelem; azonosítás és védelem

Jelen  EMH-tanulmány áttekintést nyújt azon intézkedésekről melyek a felderítés, azonosítás és védelem terén a harmadik országbeli állampolgársággal rendelkező emberkereskedelem áldozatainak védelmét érinti.

A tanulmányban megválaszolt kulcskérdések:

Hogyan kezelik az EU-tagállamok, Norvégia és Grúzia a harmadik országok állampolgárait érintő emberkereskedelmét?

Hogyan biztosítják az országok az uniós és nemzetközi együttműködést? Melyek voltak az elmúlt időszakok legfontosabb kihívásai külön tekintettel a COVID-19 világjárvány tükrében?

 

2015 és 2020 között több mint 10 500 emberkereskedelem áldozatát regisztrálták az EU-tagállamokban, Norvégiában és Grúziában. A regisztráltak 8,5%-a kiskorú, a szexuális és munkaügyi kizsákmányolással érintett személyek pedig körülbelül az esetek 75%-át teszik ki.

Az emberkereskedelem jellege miatt továbbra is azon bűncselekmények közé tartozik, ami kevésbé felderíthető, az áldozatok nagy része nem tesz feljelentést, ezért a felderítésük és azonosításuk kihívást jelent.

Az illetékes hatóságok számára az emberkereskedőkkel szembeni nyomozást, büntetőeljárást és elítélést ez rendkívül megnehezíti. A legtöbb esetben a tartózkodási jog nem függ az áldozatok büntetőeljárásban való részvételtől. (emberkereskedelem áldozatai, az országban maradhattak amikor lejárt a tartózkodási engedélyük, vagy amikor a kérelemmegújítására irányuló eljárás ideiglenesen szünetel)

 

Az áldozatok védelmének különböző uniós jogi eszközök mutatnak irányt. Fontos aspektus a megelőzés, így szükséges a lehetséges áldozatok előzetes tájékoztatása az emberkereskedelem veszélyeiről, fordításhoz és tolmácsoláshoz való jog, jogi segítségnyújtáshoz, a jogorvoslathoz való hozzáférés, megfelelő szálláshoz és anyagi támogatáshoz való jog, valamint az áldozatok orvosi kezeléshez és pszichológiai segítségnyújtáshoz, tanúvédelmi programokhoz való részvétel valamint kártérítéshez való jog.

Az emberkereskedelem határokon átnyúló jellegéből adódóan nemzeti és nemzetközi szintű együttműködésre van szükség.

Kulcsfontosságú, hogy a tagállamok eszmecserét folytassanak az alábbiakról:

  • az információgyűjtésről és a bevált módszerekről
  • az illetékes hatóságok együttműködésének aspektusairól, a felmerülő problémákra reagáló ad hoc kezdeményezésekig.
  • szükségletek vagy kihívások felmerülése esetén olyan harmadik országokkal történő együttműködésekről, amelyek állampolgárai áldozatok az EU tagállamaiban.

Az uniós tagállamok, Norvégia és Grúzia arról számoltak be, hogy a COVID-19 világjárvány kitörése jelentős kihívásokat jelentett az emberkereskedelem területén is.

A világjárvány miatt bekövetkezett gazdasági változások drámaian megnövelte a kiszolgáltatott személyek számát, akik az emberkereskedők célpontjaivá váltak. A világjárvány megváltoztatta az áldozatok toborzásának és az emberkereskedelemnek a módját, így a tagállamoknak is gyorsan kellett új módszerekkel reagálnia.

A bevezetett főbb gyakorlati változások a következők voltak

  • forródrótvonalak az áldozatok megsegítésére
  • online oktatás az az iskolákban, hogy felhívja a figyelmet az online szexkereskedelem kockázatair és a gyermekek kizsákmányolásának veszélyeire

 

 

Az uniós tagállamok nagyrésze felülvizsgálta átfogó stratégiáját és szakpolitikáját.

Spanyolországban például a hatóságok kidolgoztak egy olyan célzott készenléti tervet mely a szexuális kizsákmányolás elleni küzdelemre reagál a COVID-19 válsággal összefüggésben.

A tagállamok megállapították, hogy hogy a bűnüldözésnek összességében nagyobb figyelmet kell fordítania az online toborzás megelőzésére, mely az áldozattá válás megelőzését segítheti.