Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai szerint 2022. november 15-ig több mint 7,8 millió ember hagyta el Ukrajnát biztonságot keresve, elsősorban a szomszédos európai uniós és harmadik országokba érkezve. Az EMN két új angol nyelvű informja azt elemzi, hogy a tagállamok hogyan reagáltak a lakhatási és elhelyezési lehetőségek biztosításával, és hogyan szervezték meg a szociális ellátásokhoz, az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést az átmeneti védelemről szóló irányelv (2001/55/EK) aktiválásával összefüggésben.
Brüsszel, 2022. november 23.
A legtöbb tagállam különböző szállásformák kombinációját használja az Ukrajnából menekülő emberek befogadására, nevezetesen befogadóközpontokat, szállodákat/szállókat, amelyeket főként vészhelyzetekben használnak, valamint magánlakásokat. A magánháztartások szintén nagyon fontos szerepet játszottak a befogadás szükségességének kielégítésében, különösen azért, mert sok tagállam lakáskapacitása korlátozott.
Az irányelv 13. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy szükség esetén az átmeneti védelmet élvező személyeknek biztosítani kell a lakhatáshoz szükséges eszközöket. E pénzügyi támogatás időtartama és összege tagállamonként eltérő, de általában az elhelyezett személyek számához igazodik, és a gyermekek esetében alacsonyabb összegeket jelent. A pénzügyi támogatást vagy közvetlenül az átmeneti védelemben részesülő személyek kapják, amennyiben nem befogadóközpontokban élnek, vagy helyi és önkormányzati intézmények, vagy a kedvezményezetteket befogadó magánháztartások. Az utóbbiak finanszírozása ösztönzőleg hat a magánszemélyek erőfeszítéseinek és hozzájárulásának támogatására és elismerésére, és fontos tényező a magánháztartások arra való ösztönzésében, hogy szállást biztosítsanak az ideiglenes védelmet élvező személyek számára.
Az átmeneti védelemben részesülő személyek számára a munkaerőpiachoz való hozzáférés lehetővé tételét prioritásként határozták meg, és több tagállam széleskörű támogatást ajánlott fel a munkavállalóknak. A szolgáltatások széles skáláját kínálják, beleértve a tanácsadást, nyelvtanfolyamokat, szakképzést, és gyermekgondozást. Ezzel párhuzamosan a készségek érvényesítésével és elismerésével kapcsolatos szolgáltatások is megjelentek. szolgáltatásokat is támogatták, mivel ezeket kulcsfontosságúnak tartják a munkalehetőségek növeléséhez.
Az átmeneti védelemről szóló irányelv 14. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy minden 18 év alatti, átmeneti védelemre jogosult személynek a saját állampolgáraikkal azonos feltételek mellett biztosítsanak hozzáférést az oktatási rendszerhez. Ennek biztosítása érdekében számos tagállam forrásokat különített el további osztályok nyitására, és olyan integrációt támogató intézkedéseket kezdeményezett, mint például kiegészítő nyelvtanfolyamok. Különös hangsúlyt fektettek az iskolákba való bejutási folyamatok egyszerűsítésére is, különösen a végzettséget és az oktatás típusát igazoló dokumentumok hiánya esetén, amelyeket a legtöbb esetben önbevallásos igazolásokkal helyettesítettek. A felsőoktatási intézményekbe, például az egyetemekre való bejutás a legtöbb tagállamban nem biztosított, főként azért, mert a felvételi eljárást maguk az egyetemek bonyolítják le. Néhány ország azonban bizonyos ideig támogatást nyújt, vagy mentességet biztosít a tandíj alól.
Az egészségügyi rendszerhez való hozzáférés, amelyet az irányelv 13. cikkének (2) bekezdése garantál, szintén kritikusan fontos. Több tagállamban az átmeneti védelemben részesülő személyek a saját állampolgárokkal azonos feltételek mellett teljes mértékben hozzáférnek az állami egészségügyi ellátórendszerhez. Más tagállamokban a sürgősségi ellátáshoz való hozzáférésük egészségügyi szolgáltatásokhoz. Néha az egészségügyi ellátás a következők szintjétől függően változhat a nemzeti egészségügyi rendszerhez való hozzájárulás mértékétől függ. Minden válaszadó tagállam arról számolt be, hogy az átmeneti védelmet élvező személyek hozzáférnek az alábbi szolgáltatásokhoz mentális egészségügyi ellátáshoz.