Hogyan vonzhatják tagállamikba és tartják meg a tagállamok a nemzetközi kutatókat?

Az Európai Migrációs Hálózat (EMH) legújabb tájékoztatója áttekintést nyújt a tagállamok által a nemzetközi kutatók vonzerejének növelése érdekében elfogadott eszközökről, valamint a nemzetközi kutatók befogadásával és megtartásával kapcsolatos főbb kihívásokról és bevált gyakorlatokról. 

A nem uniós országokból származó harmadik országbeli kutatók fontos szaktudást nyújthatnak az európai egyetemek és más kutatóintézetek számára, elősegítve a tudás áramlását az EU-ban. A hallgatókról és kutatókról szóló irányelv célja a nemzetközi hallgatók és kutatók fogadására és megtartására vonatkozó jogi normák javítása és harmonizálása, valamint az EU vonzóbb célponttá tétele számukra. Ez a tájékoztató 22 tagállam hozzájárulásaira támaszkodik, és célja, hogy feltárja az uniós és nemzeti szinten elfogadott kihívásokat és bevált gyakorlatokat.

Bár a legtöbb uniós tagállam politikájában prioritásként kezeli a nemzetközi kutatók vonzását és megtartását, az ennek érdekében alkalmazott eszközök eltérőek. A tagállamok promóciós és információs tevékenységeket folytatnak annak érdekében, hogy növeljék vonzerejüket a nemzetközi kutatók számára, például szórólapokat, információs napokat, weboldalakat, médiakampányokat készítenek vagy külföldi missziókat tartanak. A tájékoztató beszámol továbbá az EU-tagállamok és harmadik országok közötti két- és többoldalú együttműködési megállapodásokról, amelyek célja a közös kutatási projektek finanszírozása vagy a tudósok hálózatainak létrehozása.

A tagállamok emellett megkönnyítik a nemzetközi kutatók jelentkezési folyamatát, például a gyorsított pályázatok lehetőségét, a hosszú távú mobilitás maximális időtartamának meghosszabbítását, valamint pénzügyi könnyítéseket és támogatást nyújtanak.  

A nemzetközi kutatók befogadásával kapcsolatban a tájékoztató kiemeli, hogy számos tagállam a hallgatókról és kutatókról szóló irányelvre hivatkozik, és néhány tagállam más nemzeti vagy uniós foglalkoztatási célú rendszereket is alkalmaz, amelyek a nemzetközi kutatókat magasan képzett munkavállalóként fogadják be. Az uniós jog által nem szabályozott helyzetekben további, kifejezetten a kutatásra összpontosító nemzeti rendszereket alkalmaznak. 

Nemzeti szinten több intézkedés is létezik a nemzetközi kutatók megtartásának megkönnyítésére. Ezek közé tartozik a tartózkodási engedély megszerzéséhez és a lakóhely helyi hatóságoknál történő bejelentéséhez nyújtott támogatás, a megérkezéskor nyújtott támogatás, a beilleszkedés és a tájékozódás. A tájékoztató kiemeli, hogy az uniós tagállamok lehetőséget biztosítanak a nemzetközi kutatóknak arra, hogy a kutatás befejezése után kilenc hónapra vagy annál hosszabb időre ideiglenes engedélyt kapjanak álláskeresés vagy vállalkozás alapítása céljából.

A tagállamok különböző kihívásokkal szembesülnek a nemzetközi kutatók vonzása és megtartása terén. Ezek a bürokratikus akadályoktól kezdve egészen odáig terjednek, hogy az országot nem tartják elég vonzónak, például a korlátozott kutatási infrastruktúra és a pénzügyi támogatás hiánya miatt.

A COVID-19 világjárvány súlyos hatással volt az egész EU területén is. Az utazási korlátozások például megzavarták a kutatók beáramlását, és egyes esetekben megakadályozták a folyamatban lévő projektek végrehajtását. E problémák megoldására új intézkedéseket vezettek be, például a nemzetközi kutatók korlátozott fizikai mobilitásának kiegészítésére több online vagy hibrid mobilitási módot.